Előre le szeretném szögezni, hogy nem a pályázatok ellen vagyok, megvan a szerepe a pályázatoknak is, de a mostani rendszer a korrupció és a pazarlás melegágya.

Miközben a normatíva összegszerűen 2005 óta nem növekedett, reálértékét tekintve pedig szégyenletesen alacsony, a pályázati pénzekkel együtt az oktatásra szánt összeg nem csökkent. Az önkormányzatok egyre nagyobb részt vállalnak a finanszírozásból (vagy nem, és kikapcsolják a fűtést az iskolákban), az alapítványi iskolák ellehetetlenülnek, az egyházi intézmények erejükön felül veszik át az iskolákat a magasabb normatíva miatt. De most nem erről lesz szó.

Szó lesz például az interaktív táblákról. Remek találmány. Jómagam 2007 elején raktam le „házi” vizsgát használatából, szóval az elsők között vagyok, akik használták. Sok iskolában majdnem minden teremben található ilyen eszköz. A pedagógusok mégsem használják. Nem (csak) azért, mert a pedagógusok nem hajlandók számítógépet használni, valami újat kipróbálni, hanem azért, mert ha az órán filmet néznek, zenét hallgatnak, prezentációt vetítenek, internetet használnak, akkor nem használják magát a táblát. Ha a termek felében csak sima vászon lenne, több százezer forintot spórolhatna meg az iskola anélkül, hogy az érdemi munka a legkisebb mértékben sérülne. De hát interaktív táblákra lehetett pályázni...

(Az elmúlt pár évben sok interaktív táblát beszereltek az iskolákba. Még pár év, és a projektorok izzói kiégnek. És a projektorban kicserélni az izzót nem olyan, mint otthon kicserélni a villanykörtét. Fogadni mernék rá, hogy pár év múlva rengeteg használhatatlan interaktív tábla lesz Magyarországon)

Ha az ember belép egy iskolába, nem kell sokat keresgélnie, hogy találjon egy táblát, hogy „ennyit nyertünk ezen a pályázaton”. Persze ezt a pénzt megfelelően el is költötték mondjuk számítógépekre. Egy átlagos iskolába nem tudunk olyan olcsó új gépeket venni, ami ne elégítené ki az igényeket (Windows, Office, oktatóprogramok). Mégis sok olyan gépet látni az iskolákban, amire a legtöbbünk simán lecserélné az otthoni konfigurációját. A fiatalok pályaválasztását segítő központ tele volt a legújabb i5-ös processzorokkal és nvidia videokártyákkal felszerelt gépekkel. A pénz el lett költve. De mi lesz, ha valami meghibásodik? Az iskoláknak legtöbbször nincs pénzük egy-egy új alkatrészre, úgyhogy az iskolai géptermekben egyre több használhatatlan gép lesz. „Oda ne ülj Pistike, azt a gépet nem lehet bekapcsolni Erzsike!” A raktárak megtelnek olyan gépekkel, amikben ki tudja mi nem működik, és amire kijön az újabb pályázat, a pár még működő gépet újra le lehet cserélni. Minél többet nyer az iskola, annál jobb gépekre.

Eközben talán az iskolában nincs pénz krétára, papírra, tonerre, ceruzaelemre. Lassan már ezekre is pályázni kell. Valaki majd arra gondol, hogy ha van a kormányban egy-két haverja, akkor egy csomó pénzt keres high-tech kréták eladásából. Az iskola majd hatalmas plakáton hirdeti: „iskolánk tízmillió (10 000 000) forintot nyert vizuális oktatásfejlesztésre”. Mindenki jól jár? Vagy egyszerűen rájönnek, hogy egyes dolgokat legjobb a normatív támogatásból fedezni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.