A pedagógusértékelés kapcsán sok kérdés merül fel, hogy ki a jó pedagógus, és ezt lehet-e egyáltalán mérni. Ha valaki nem pontosan tölti a naplókat, unalmas órákat tart, nem motivál megfelelően, de rendszeresen tarja a kapcsolatot a szülőkkel, részt vesz továbbképzéseken, és időben ér be a munkahelyére és az órákra az valóban egy közepes pedagógus? A sok szempont közül melyik teszi igazán jó pedagógussá az embert?

Szerintem elsősorban az a jó tanár, aki jó órákat tart. Mitől lesz jó egy tanóra? Természetesen a következőktől:

-          A tanár szaktárgyát jól ismeri, nem csak a száraz anyagot, hanem a hozzá tartozó hátteret, érdekes sztorikat, is amivel színesíteni tudja az anyagot.

-          A tanár konkrét céllal megy be az órára, a tananyagot tervezi, és ha kell, akkor rugalmasan átalakítja. Az óráknak is van eleje, közepe, vége.

-          Folyamatosan ellenőriz, nem feltétlenül jegyre, de visszajelzéseket ad a diákoknak, ha kell dicsér, ha kell elmarasztal.

-          Fegyelmet tart, hogy mindenki tudjon figyelni

-          Változatos eszközökkel, módszerekkel tartja az óráit.

-          A gyengébb képességűekre figyel, hogy ne maradjanak le, a kiemelkedő képességűeknek plusz feladatokat ad.

Ezek mellett még több szempont is eszünkbe juthat, de az ilyen felsorolások mégsem tetszenek. A több éves pályafutásom alatt arra jöttem rá, hogy a helyzet ennél sokkal egyszerűbb: az az óra jó, amin jól érzem magam. Ezeken az órákon a diákok is jól érzik magukat, ezért nem is rendetlenkednek, motiváltak. Milyen szerencsés helyzet az, amikor az a cél, hogy a munkahelyemen jól érezzem magam, mert arról tudom, hogy jól végzem el munkámat. Az a fontos, hogy a tanuló szeresse az órámat. Minden fél motiválttá válik.

Jelenleg az osztályom egy színházi nevelés órán vesz részt két drámapedagógussal. Remekül érzik magukat, fegyelmezni egy másodpercig nem kellett, mindenki aktív, gondolkodik, elmondja véleményét. A „haragosok” egymás mellett ülnek, segítik egymást. Tehát nem lehetetlen, ha van legalább egy átlagosan motivált osztályunk.

 Pokorni Zoltán szerint a pályaválasztókat nem az érdekli, hogy 20 év pályán töltött esztendő után, a doktori fokozat megszerzésekor mennyit kereshet egy tanár, hanem sokkal inkább a kezdő pedagógusbérek. Mennyi ez most, és mennyi lesz a jövőben?  Egy főiskolát végzett pedagógus nettó  bére 2011-ben:  87 960 Ft,  jövőre: 79 910 Ft. Ugyan ez egy egyetemet végzett tanár esetében 2011-ben: 92 623 Ft, jövőre: 84 823 Ft. Idézet egy nyáron megjelent cikkből: „18 és 25 év közötti pályakezdők átlagosan bruttó 160 ezer forintot keresnek, a legmagasabb, 209 ezer forintos átlagfizetést az egyetemi végzettségű pályakezdők, míg a legalacsonyabbat (118 ezer forint) az általános iskolát végzettek kapják kézhez”. Bruttóban a főiskolát végzettek bére 122 000 Ft, 4000 Ft-al több, mint az általános végzettek átlagbére. Egyetemet végzett pályakezdő tanár bruttóban 500 Ft híján 130 ezer forintot keres, hogyan is viszonyul ez a 209 ezer forinthoz? (A megoldás: 60%)

                Kezdő pedagógusokat ritkán tesznek meg osztályfőnöknek, nem is szerencsés. A túlórákért igaz kaphatnak pluszpénzt, de pont a pályakezdők a hátuk közepébe sem kívánják, hiszen eleve többet kell készülniük órákra, tanmeneteket, óravázlatokat kell készíteniük.

                De legalább az elhelyezkedés is nehéz ezekért a bérekért. Ezek után mennyire tekinthetjük vonzónak a pedagóguspályát? 

 A kormány ígéretei szerint 2013. szeptember 1-től emelkednek majd a pedagógusbérek. Már csak másfél év. Addig legalább csökkennek: a pedagógusok nagy részének az adójóváírás megszüntetésével kevesebb lesz a fizetése.  Ezenkívül a forint romlása, az árak emelkedése, a különböző pluszadók miatt tovább romlik a pedagógusok életszínvonala. Cserébe viszont sok pedagógus fogja elveszíteni a munkáját, bár Hoffmann Rózsa ezt tagadta, de azért ő is elolvasta az erről szóló jelentést.

Ezzel együtt a versenyszférához képest is csökkenni fog a tanári pálya presztízse, ugyanis ha valamely cég nem akar a nyakába valamilyen ellenőrzést, akkor emelnie kell a béreket.

Mégis  a pedagógusok (és általában az alacsony keresetűek) azt érzik, hogy máshol folyik el a pénz. Persze a politikusok is megszavazzák maguknak a magasabb béreket, (aminek költségvetési vonzata biztos nem számottevő, azonban mint gesztus mégis sértő) tőlünk meg megértést várnak. A legmagasabb bérűek pedig ugye még többet keresnek. Winter is coming…

 1920-ban (19 évesen) Szerb Antal a következőket írta az iskoláról:

1 „A tanárok kapjanak egész magas fizetést. Akkor olyanok fognak tanítani menni,  akik hivatást éreznek erre a pályára”

                Sokan panaszkodnak arról, hogy a tanári pályát a gyengébb képességű diákok választják, emiatt romlik az oktatás színvonala. Különösen egyes szakokon (pl.: matek és angol) egyre inkább tendencia, hogy az elhivatott tanárok is inkább a versenyszférában próbálnak elhelyezkedni, hiszen akár kétszeres fizetést is kaphatnak, mint a közszférában.

2 „Egy iskolába ne járjon több 100 diáknál: akkor a tanárok inkább foglalkozhatnak egyesekkel, másrészt a diákokban inkább fejlődik ki a ’kistársadalom’ érzete”

                Egyre inkább az a tendencia, hogy olyan iskolákat hozzanak létre összevonásokkal, ahol a tanárok száma közelíti a száz főt, a diákoké pedig az ezret. Hogy ez miért jó a költségcsökkentésen kívül, azt nem egészen érti senki.

3 „Mindenki legyen cserkész”

                A két világháború között a cserkészmozgalom nagyon fontos szerepet töltött be az ifjúság életében (lásd Szabó Magda: Für Elise). Mégis úgy gondolom, hogy ez a pont ma is időszerű.   Manapság azt tapasztalom az ifjúság körében, hogy sokkal inkább tévéznek, számítógépeznek otthon, mint hogy részt vegyenek egy osztálykiránduláson, vagy csak a szabadban sportoljanak. Egy tizenévesnek több ezer ismerőse is lehet a közösségi portálokon, de valódi baráti kapcsolatai, közösségi élménye nincs.

4 „A kötelező tananyagot a minimumra kell csökkenteni”

                Írja ezt Magyarország talán legműveltebb embere. Nyílván nem arról van itt szó, hogy megtanulhatatlan mennyiségű tananyagot erőltetnénk a diákokra, hanem arról, hogy a kevés kötelező tananyag mellett a diák többet foglalkozhat azzal, ami igazán érdekli őt. Ha csak belegondolunk abba, hogy a mai diákoknak mennyivel több lehetőségük van bármiféle információ vagy tananyag elérésére, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy ma egy diák önállóan szinte bármilyen tantárgy mesterévé képezheti (képezhetné) magát.

Persze mindegyik ponttal lehetne vitatkozni is. Azonban azt láthatjuk, hogy 1920-ban Szerb Antal olyan pontokat írt le, melyek ma is időszerűek, vitára alkalmasak.

 Előre le szeretném szögezni, hogy nem a pályázatok ellen vagyok, megvan a szerepe a pályázatoknak is, de a mostani rendszer a korrupció és a pazarlás melegágya.

Miközben a normatíva összegszerűen 2005 óta nem növekedett, reálértékét tekintve pedig szégyenletesen alacsony, a pályázati pénzekkel együtt az oktatásra szánt összeg nem csökkent. Az önkormányzatok egyre nagyobb részt vállalnak a finanszírozásból (vagy nem, és kikapcsolják a fűtést az iskolákban), az alapítványi iskolák ellehetetlenülnek, az egyházi intézmények erejükön felül veszik át az iskolákat a magasabb normatíva miatt. De most nem erről lesz szó.

Szó lesz például az interaktív táblákról. Remek találmány. Jómagam 2007 elején raktam le „házi” vizsgát használatából, szóval az elsők között vagyok, akik használták. Sok iskolában majdnem minden teremben található ilyen eszköz. A pedagógusok mégsem használják. Nem (csak) azért, mert a pedagógusok nem hajlandók számítógépet használni, valami újat kipróbálni, hanem azért, mert ha az órán filmet néznek, zenét hallgatnak, prezentációt vetítenek, internetet használnak, akkor nem használják magát a táblát. Ha a termek felében csak sima vászon lenne, több százezer forintot spórolhatna meg az iskola anélkül, hogy az érdemi munka a legkisebb mértékben sérülne. De hát interaktív táblákra lehetett pályázni...

(Az elmúlt pár évben sok interaktív táblát beszereltek az iskolákba. Még pár év, és a projektorok izzói kiégnek. És a projektorban kicserélni az izzót nem olyan, mint otthon kicserélni a villanykörtét. Fogadni mernék rá, hogy pár év múlva rengeteg használhatatlan interaktív tábla lesz Magyarországon)

Ha az ember belép egy iskolába, nem kell sokat keresgélnie, hogy találjon egy táblát, hogy „ennyit nyertünk ezen a pályázaton”. Persze ezt a pénzt megfelelően el is költötték mondjuk számítógépekre. Egy átlagos iskolába nem tudunk olyan olcsó új gépeket venni, ami ne elégítené ki az igényeket (Windows, Office, oktatóprogramok). Mégis sok olyan gépet látni az iskolákban, amire a legtöbbünk simán lecserélné az otthoni konfigurációját. A fiatalok pályaválasztását segítő központ tele volt a legújabb i5-ös processzorokkal és nvidia videokártyákkal felszerelt gépekkel. A pénz el lett költve. De mi lesz, ha valami meghibásodik? Az iskoláknak legtöbbször nincs pénzük egy-egy új alkatrészre, úgyhogy az iskolai géptermekben egyre több használhatatlan gép lesz. „Oda ne ülj Pistike, azt a gépet nem lehet bekapcsolni Erzsike!” A raktárak megtelnek olyan gépekkel, amikben ki tudja mi nem működik, és amire kijön az újabb pályázat, a pár még működő gépet újra le lehet cserélni. Minél többet nyer az iskola, annál jobb gépekre.

Eközben talán az iskolában nincs pénz krétára, papírra, tonerre, ceruzaelemre. Lassan már ezekre is pályázni kell. Valaki majd arra gondol, hogy ha van a kormányban egy-két haverja, akkor egy csomó pénzt keres high-tech kréták eladásából. Az iskola majd hatalmas plakáton hirdeti: „iskolánk tízmillió (10 000 000) forintot nyert vizuális oktatásfejlesztésre”. Mindenki jól jár? Vagy egyszerűen rájönnek, hogy egyes dolgokat legjobb a normatív támogatásból fedezni.

 Az már közhelynek számít, hogy a pedagóguspálya társadalmi és anyagi megbecsültsége is alacsony. Sok pedagógus szerint, ha magasabb lenne a tanári fizetés, az egy csapásra megoldaná mindkét problémát. Az egyiket mindenképpen. Az más kérdés, hogy a társadalom elégedetlen a tanáraival, akkor a fizetésemelés inkább használna vagy ártana a megbecsültségüknek. Vajon a tanárok a fiataloknak azt tanítják, hogy annyit érsz, amennyit keresel?

            Mi az oka a tanárok alacsony anyagi megbecsülésének?

Az ország anyagi helyzete. Ez azonban nem magyaráz meg mindent.

Az egy pedagógusra jutó tanulók alacsony száma.

Pedagógusképzés. Egyrészt túlképzés van, másrészt a versenyszféra a pedagógus diplomák közül keveset értékelnek. Egyes területeken akkor sem lenne pedagógushiány, ha felére csökkentenék a béreket. A törvényalkotók nincsenek kényszerhelyzetben.

            Mi az oka a tanárok alacsony társadalmi megbecsültségének?

Keveset dolgoznak. Persze én is kitöltöttem tavaly, hogy mennyit dolgozok, és nálam is több jött ki, mint heti 40 óra, de ez inkább egyéni habitustól függ, amúgy kevés munkával is el lehet lébecolni, sokan ezzel (vissza)élnek, és ez mindenkire rossz fényt vet.

Sok a szabadság. Több, mint a versenyszférában, és pont a legjobbkor kapjuk meg.

Nincs kontroll. Szakfelügyelet nincs, a határozatlan idejű szerződéseket szinte lehetetlen felbontani.

Rugalmatlanok. Ez nem igaz az egész pedagógustársadalomra, de van alapja.

A szülők és a diákok nem nagyon tudják igényeiket érvényesíteni az oktatási folyamatban.

Buták. Jelenleg a pedagógusképzésbe a legkönnyebb bejutni, és sokan csak azért mennek ide, mert bár tanulni nem szeretnek, de a felsőoktatásban résztvevők élete elég csillogónak tűnik ahhoz, hogy kihagyják. Aztán páran mégis pedagógusok lesznek.

Ez a jelen. Hogyan lehetne innen elmozdulni? Először a társadalmi megbecsültséget kellene visszaszerezni. Ehhez áldozatokat kell hoznunk. Per aspera ad astra jelentése: rögös úton a csillagokig. Hozzuk meg az áldozatokat a magunk részéről, és a társadalommal a hátunk mögött követelhetjük a magasabb béreket. Mert rossz érzés, hogy a diplomás munkavégzők átlagbérének felét kapjuk meg, de számomra még rosszabb érzés úgy élni, hogy ha pedagógus vagy, akkor lusta, buta, de nagyszájú lehetsz.

Ez az első lépés. Egy fórumot akarunk létrehozni, ahol diákok, szülők és pedagógusok megoszthatják egymással gondolataikat, véleményüket. Miért van erre szükség? Az ellenorzo.blog.hu sajnos nem frissül, a szamarpad.blog.hu-n igaz a napokban megjelentek írások, de előtte hosszú ideig nem működött, a komment.hu mostanában alig foglalkozik a témával, pedig a mai napig a legolvasottabb cikkei az oktatásról szóltak.

(Ez első bejegyzésnek készült. Sok sarkos és leegyszerűsített kijelentést tartalmaz, de nem akartam „könyvet” írni, inkább a későbbiekben kifejtek alaposabban egy-egy problémakört)